Uwaga!

Free Lines Arrow

2016. augusztus 5., péntek

Helló guys!

Sziaasztook!


Igen, látszólag ez nem egy rész, ez csak egy köszönetnyílvánítás. Miveeel ma 1 éves a blog:)
Nagyon szépen köszönök mindent, minden támogatást, visszajelzést, cserét, a kommenteket, feliratkozást, és minden mást.
Sajnálom, hogy az elején elsiettem a dolgokat, de igazából... ez az első olyan komolyabb blogom, és egy éve még nem így írtam ahogy most. Fejlődtem, vagyis.. próbáltam, és próbáltam minnél minőségibb részeket kitenni, bár ez nem tudom mennyire sikerült. Remélem azért valahányótoknak tetszett, és olvastátok/olvassátok őket. Most is nagyon sokat jelent számomra, ha olvashatok egy aranyos kommentet (amit eddig igaz nem sokszor kaptam, de ez még változhat).
Megéltünk már mindent.. Elsőnek is Michael 20 lett, ami hatalmas dolog, aztán a drága írónőnk lett 14 (khmxd), és rá négy napra Calum lépett be a 20 évesek körébe. Júliusban Mr. Irwin töltötte be a 22.életévét, amit még mindig nem vagyok képes felfogni. 




















De ami számomra nagyon nagyot ütött az Luke Hemmings volt. Az én drága kisöcsém (igaz 6 évvel idősebb, de semmigáz) 20 éves lett... ez egyszerűen hihetetlen. Pont Erdélyben voltam a szülinapján, vagyis.. akkor jöttem haza pontosabban. Előtte való napon adták ki a fiúk a Girls Talk Boyst, amit remélem már hallottál, mert ha nem, akkor nagyon gyorsan tessék rákeresni!
És most.. itt vagyunk.. 08.05. Pont egy éve tettem ki a Prológust, amire már 138 megtekintés van. Te jóságos atyaúristen. Nagyon szépen köszönök mindent, ez számomra hihetetlenül jó érzés.
Szóval.. csak azt szerettem volna mondani, így este 9-kor, hogy KÖSZÖNÖM, és hogy remélem még sokszor ennyit együtt tudunk lenni, itt a Lehetőség [Ashton Irwin Fanfiction] nevezetű blogon. 

Ahogy Pewdiepie mondaná: Stay Awesome, Bros.
És ahogy Beniipowa mondaná: És ami nem maradhat el, az nem más, mint hogy: HEEEEELLLÓÓÓ! 

big love xx: Norah W. 





2016. július 28., csütörtök

19.fejezet:

19.fejezet: Leave home: 



* Egy hét múlva, Ashton Szemszöge *


Mikor felébredtem, még igen sötét volt. Ránéztem a digitális órára, ami hajnali két órát jelzett. A hasam valamiért nagyon korgott, ebből arra következtetk, hogy tuti éhes vagyok. Még picit kómásan Norah vállára tettem a fejem, aki csak nyöszörögve húzódott közelebb hozzám. Kezemet, amit eddig barátnőm derekán nyugtattam, elhúztam onnan, és keltegetni kezdtem őt.
- Norah - suttogtam - Kicsim, kelj fel.
Ő csak nyöszörögve átfordult felém, átkarolta a nyakam, és közelebb húzta magát hozzám.
- Mi az..? - kérdezte még álmos hangon.
- Éhes vagyook - suttogtam.
- Akkor egyél valamit.
- Dee kísérj le te is. Egyedül nem szeretek enni - győzködtem, majd a hátamra feküdtem, barátnőmet pedig magamra húztam. Ő felkapcsolta az éjjeliszekrényen levő lámpát, ezáltal kisütötte a szememet a fény - Aaah, megvakulook.
- Halkabban már - suttogta Norah, majd fejét a mellkasomra tette. Egy puszit adtam a hajára, aztán megsimítottam a hátát.
- Akkor lekísérsz? - mosolyogtam.
- Aha. De utána feljövünk, és alszunk tovább, ugye?
- Háááttt - elvigyorodtam - Másról is lehet szó.
- Ash, fáradt vagyok hozzád - nevette Norah, majd felült. Ezt követően lemászott rólam, és az ágy mellé állt. Ásított egyet, és beletúrt a hajába, majd a szemét dörzsölgette.
- Ne szexizz itt nekem - nevettem, majd elvigyorodva felkeltem az ágyból. Melléálltam, és puszikkal halmoztam el a nyakát, miközben átkaroltam őt. Közelebb húztam magamhoz, majd a végére már csak álltunk egyhelyben, és ringattam.




- Éhes vagy még? Vagy csak rám akartál mászni? - kuncogta halkan, még picit kerekedtes hangján.
- Éhes vagyok - feleltem, majd elhúzódtam tőle. Kezemet felé nyújtottam, amit meg is fogott, ezt követően összekulcsolta az ujjainkat. Lementünk a konyhába, felkapcsoltam a lámpát, majd Norah egyből felült a pultra.
- Csinálok egy szendvicset, oké? - nézett rám, még nagyon álmos fejjel - Csak hozd ide a kenyeret, egy kést, meg amit kérsz bele.
- Igenis főnök - nevettem, majd végigsimítottam a combján. Kicsit kirázta a hideg. Kivettem egy szelet kenyeret, aztán egy kést, és odatettem Norah mellé. Aztán odamentem a hűtőhöz, és előkerestem mindent amit szerettem volna enni, majd ezeket is odavittem Norahnak. Megláttam a telefonomat a konyha asztalon, amit egyből fel is kaptam, a kamera ikonra mentem, és készítettem egy képet Norahról, ahogy szorgosan csinálja a "reggelimet", de a fényképezés hangjára egyből felnézett.
- Te meg mit csinálsz?
Selfie módba állítottam a telefonomat, majd elindítottam egy videót.
- Találjátok ki, ki az, akinek hajnali kettőkor jut eszébe, hogy egyen valamit - mosolyogtam a kamerába, majd odamentem Norah mellé - Csinos kis segítőm már készíti a reggelimet.
Pont végzett a reggelim elkészítésével, az elkészült kenyeret maga mellé tette, a késsel együtt, majd az ujján maradt vajat az arcomra kente.
- És most felvisszük az alapozót - mondta majd elkezdte masszírozni az arcomat.
- Nyald is le - néztem fel vigyorogva.
- Ja, persze.
Majd átkarolta a nyakam félkézzel, és egy puszit adott az arcom vajas oldalára.
- Az élet vajas oldala - nevettem, majd a kamerába néztem - Srácok, asszem nekem van a legjobb barátnőm.


* Reggel 10 óra, Ash Szemszöge *


Luke hangjára keltem, meg arra, hogy ugrál az ágyunkon. Nyöszörögve felnyitottam a szemem, mire abbahagyta az ugrálást, és lepattant mellém.
- Maa megyüüünk! - mosolygott.
 Bólintottam.
- De a gép felszállásáig van még.. - a telefonom kijelzőjére néztem - 4 óránk. Addig még aludni akarok.
- De morcos valaki - nevette Luke, majd leült az ágy szélére - Majd alszol a repülőn.
- Úgyse tudok itt visszaaludni.. - sóhajtottam, majd felültem. Norah felé néztem, aki csak aludt tovább.
- Le kéne menni reggelit csinálni - nézett a hasára Lucas, majd nevetve felpillantott rám - De te már reggeliztél.
- Mi? Mikor?
- Hajnali kettőkor.
Luke felállt az ágyról, és ezt a mozdulatát én is követtem. Lementünk a konyhába, ahol Mikey már szorgosan próbálkozott a palacsintasütéssel, viszont ahogy a plafonra néztem, a fejemre esett egy palacsinta. Mike ahogy hátrafordult, és ahogy meglátta az arcomat a palacsintával, kitört belőle a nevetés.
- Nem vicces - néztem rá, vagyis próbáltam, mivel a palacsintától nem láttam semmit.
Mike előkapta a telefonját, és készített egy fotót rólam, ahogy éppen próbálom leszedni magamról at ételt. Ez mondjuk inkább tészta, mint palacsinta.. Felmentem a fürdőbe, és lemostam a hajamról, már amennyire lehetett. Visszamentem a fiúkhoz, ekkor már Calum is csatlakozott hozzánk. Éppen a videót nézték, amit Luke csinált rólam.
- De hogy került fel a palacsinta a plafonra? - nézett Calum értetlenül Michaelre.
- Hát, kipróbáltam a palacsintasütési tehetségemet, de ezek szerint ez eltűnt, mint Ash fejéről a palacsinta - nevette Michael, és elzárta a gázt.
Odaléptem Mikeyék mellé, és belekóstoltam a palacsintába.
- Ehhez hasonló ízt még nem éreztem. Nem tudom, hogy mikor volt palacsinta sütési tehetséged, de hogy most nincs, azt valahogy érzem - nevettem, majd ittam egy pohár vizet, ami kivitte a számból azt a szörnyű ízt.
Aztán a lányok is leértek, reggeliztünk, majd összekészültünk az indulásra. Igen, ma megyünk Amerikába, Luke-ék nagynénjéhez. A csomagokat már a hét folyamán összepakoltuk, és most vitte le mindenki az ajtóhoz őket. Norah próbálta felemelni a bőröndjét, de kevés sikerrel járt.
- Majd leviszem - néztem az erőlködő lányra.
- Nem kell, megoldom - felelte, majd erőt vett magán, mély lélegzetet vett, és felemelte a bőröndöt. Leszaladt vele a lépcsőn, és az ajtó elé ledobta. A kanapé szélébe kapaszkodott, és kifújta magát. Eközben én azzal a közepes méretű sporttáskámmal, és egy bőrönddel mellé érkeztem.
- Ügyes vagy - adtam puszit a fejére.
- Mondtam, hogy megcsinálom - mosolygott.
Luke is ekkor sietett le a lépcsőn a csomagjait fogva. Éppen a Don't Stop-ot énekelte. Miután mellénk ért, ledobta a csomagjait a mieink mellé.

















Norah felé fordultam. Ő csak a hajamba túrt, és igazgatni kezdte azt.
- Kurvaszarul áll a hajad - nevette.
- Best barátnő ever - nézett felénk Luke.
- Legalább törődik velem - mosolyogtam, majd magamhoz öleltem a lányt.
- Aaash, így nem látom a hajaaaad - felelte nyöszörögve, de nem húzódott el. Fejét a mellkasomra tette, én pedig szorosan magamnál tartottam. Felnézett, majd az orrával megcsikizte a nyakamat, amitől hülyén felkuncogtam.
- Ennél hülyébb röhögést még nem hallottam - szólalt fel a közénk érkező Michael is.
- Imádom amikor ilyen hülyén röhögsz - mosolyogta Norah.
- Imádom, amikor ilyen aranyos vagy - néztem barátnőmre.
- Imádom, amikor ilyen nyálasak vagytok - röhögött fel Lucas majd felkapta a slusszkulcsot, és kiment a garázsba. Calum is leérkezett, majd ki is nyitotta az ajtót, és kivitte Luke kocsijához a csomagjait. Bedobta a táskákat a csomagtartóba.
- Vidd az enyémeket, azok könnyebbek - néztem Norahra, aki csak elkeseredetten nézegette a saját bőröndjeit.
- Köszi - kapta fel a fejét mosolyogva, aztán gyorsan egy puszit adott az arcomra, majd felkapta az én csomagjaimat. Mindenki kicipelte a poggyászokat a kocsiba, majd Zoe hívott, hogy küld a reptérre pár biztonságit, hogy vigyázzanak ránk. A fanok mindenhol ott vannak, ami kifejezetten jó, de néha vannak durvább helyzetek is.
Mindenki beszállt a kocsiba, Norah az anyósülésre, én pedig a volán mögé. Beindítottam a kocsit, majd elindultunk a reptér felé. Aláfestésnek bekapcsoltuk a rádiót is, és egész úton énekeltünk.
Amint odaértünk leparkoltam egy nem annyira feltűnő helyre, kiszedtük a cuccainkat a csomagtartóból, majd odaérkeztek a biztonságiak. Kezembe vettem Norah csomagjait, majd elindultunk a reptér épülete felé  Amint beértunk a hatalmas helységbe, rengeteg fan vett körül minket. Újjongtak, mosolyogtak, köszöntek nekünk. Odamentünk hozzájuk képet csinálni, aláírást is adtunk nekik, némelyikőjüktől kaptunk egy-két ajándékot. Utána továbbindultunk a becsekkolási helyhez.
Norahra pillantottam, majd egy puszit nyomtam az arcára. Ettől látszólag kicsit megijedt, mivel nagyon el volt mélyedve a gondolataiban, majd amint visszatért közénk, felém nézve elmosolyodott. Amint odaértünk a csekkolóhoz, a futószalagra tettük a nagyobb csomagjainkat. A kezem megkönnyebbült, ahogy letettem őket. Ezt követően átmentünk egy fémdetektoros kapun, ami a váróba vitt minket, és onnan nemsokkal később felmehettünk a repülőre.
Megkerestük a helyünket, és le is ültünk. A sorunk úgy nézett ki, hogy Norah ült legbelül, utána én, Lucas, Calum, és Michael. De Mikey még kereste a telefonját a táskájában, és nem akart leülni, amíg meg nem találja. 













* Norah Szemszöge *

Most lesz az első repülőutam, ami rááldásul átszállással lesz. Kicsit félek tőle, de itt vannak a fiúk, és akkor semmi gáz nem lehet.
Ash éppen a telefonján nyomkodott valamit, majd felemelte, és szelfi módban a másik két fiú felé irányította. Luke egyből észrevette a telefont (magic), és mosolyogni kezdett, majd hátranyúlt, és megbökte Calt, hogy ő is figyeljen oda, majd miután elhelyezte a párnáját, lőttek egy képet.





















Ash eltette a telefonját, majd felém fordult.
- Izgulsz? - fogta meg a kezem, amitől egy fokkal jobban megnyugodtam.
- Kicsit - néztem fel a telefonomból, majd a tekintetünk találkozott. Ash szemei lentebb mentek, az ajkamaimat nézték. Kezét az arcomra tette, közelebb húzott magához, és megcsókolt. Testem ellazult, és  már nem is féltem a repüléstől.





----------

Sziasztok:)
Sajnálom, hogy csak most tudtam kirakni részt, de.. igazából sose volt elég önbizalmam írni. Valami mindig visszafogott. Vagy éppen az, hogy nem éreztem magam elég jó 'írónak' vagy éppen csak szimplán nem volt hangulatom írni. Mostanában eléggé nincs egy túl happy hangulatom, fogalmam nincs miért. És voltunk Erdélyben szüleimmel nyaralni is egy hétre, szóval ez is közrejátszik.
Most pedig, hogy ne legyen annyira depis a hangulat, mondok 3 jó hírt.
1. 2 évadosra tervezem a blogot. A 2. évad teljesen más lesz, mint ez.
2. Új blogot is kezdtem. Ugyanígy Ashton fanfiction
Linkje: Youtuber's Life [Ashton Irwin Fanfiction]

3.



















Köszönök mindent♥♥.
Nemsokára találkozunk
xx: Norah Walker♥


----------

2016. június 5., vasárnap

18. fejezet

 18.fejezet: Day with the kids




* Norah Szemszöge *



Amit most Niall művelt.. egészen meglepett. Megijedtem, és ha Ash nincs ott, talán épp a szobájában lennénk és.. dolgok történnének, amiket én nem akarok.
Felmentünk a szobánkba Ashhel. Ekkor már épp ment le a nap.
- Kiülünk nézni a naplementét, aztán a csillagokat?  - néztem Ashre. 
- Persze - felelte mosolyogva, majd kivittünk egy párnát, amit a kint levő székre tettünk. Leült a székre, én pedig az ölébe. Vittünk egy takarót is, mivel kissé lehűlt a levegő, és hideg lett.
- Legalább melegíted a lábam - nevette Ash.
- Ja - mosolyogtam és a vállára hajtottam a fejem.
- Fáradt vagy? - adott puszit az arcomra.
- Nem annyira - ráztam meg a fejem.
Még helyezkedtünk egy picit és aztán feljött a Hold, és a csillagok. Ahogy szétnéztünk csak a nagy lilás színű égboltot láttuk, rajta a nagy Holddal,  a rengeteg csillaggal.



- Mikor elmentetek turnéra akkor is itt voltam. Kiültem ide, és nézegettem a csillagokat. - mosolyogtam el.
Felnézett az égre, az ő is.
- Emlékszem... Még régen Laurennek mutattam a csillagokat. Mindig kérdezgetett, hogy: Aaash, az ott melyik csillag? És felmutatott az égre én pedig elmondtam a nevét. Aztán mosolyogva tapsolt ketőtt. Ekkor még nagyon pici volt. Talán 2 éves. Én meg 6 vagy 7. - emlékezett vissza a régi emlékre Ash.
- Ash, az ott melyik csillag? - néztem hátra mosolyogva, miközben a kezemmel az egyik csillagsorra mutattam.
Elmosolyodott, majd egy puszit adott a számra.
- Te úgyis tudod melyik csillagnak mi a neve.
- Dee nem tudooom. - válaszoltam.
- Az a göncöl szekér. - mutatott rá ő is.
Mosolyogva Ash mellkasára tettem vissza a fejem, és lecsuktam a szemem.



* Ashton Szemszöge *


Norah a mellkasomon aludt el. Észre se vettem. Olyan aranyos volt. Csak arra lettem figyelmes, hogy szuszog. Mikor ránéztem, láttam, hogy a szeme csukva van. Elmosolyodtam, majd felvettem a kezembe és bevittem a szobába. Letettem az ágyra, és gondosan betakartam őt. Aztán még visszamentem és becsuktam az erkélyajtót, ezt követően pedig befeküdtem Norah mellé. Bebújtam a takaró alá, óvatosan átkaroltam őt.
- Jó éjt szerelmem - suttogtam. Nem akartam felkelteni. Annyira aranyosan alszik.
Elmosolyodtam, majd lehunytam a szemem, és lassan én is elaludtam.


* Reggel, Ash Szemszöge *


Épp jött fel a nap, mikor kinyitottam a szemem. Kezem már egy kicsit fentebb került, Norah melle körül volt. Elvigyorodtam, mad óvatosan elhúztam a kezem, és felültem az ágyon. Az ágy szélére csúsztam, és megfogtam a még egy picit kómás fejemet, és próbáltam nem visszacsukni a szemem. Mikor már úgy éreztem, hogy sikerül megállnom a lábamon, és nem vagyok annyira nagyon fáradt, akkor felálltam a helyemről, és a szekrényhez mentem.
- Átmenjek Narniába? - gondoltam. Kicsit elmosolyodtam a saját hülyeségemen, aztán kinyitottam a szekrényt. Felvettem egy Nirvanás pólót, és rá egy pulcsit. Hozzá egy fekete farmert választottam.
Hátrafordultam, és megláttam, hogy Norah pont akkor fordult a másik oldalára. Elgondolkodtam, hogy miért vagyok ilyen hihetetlenül szerencsés vele. Aztán visszafordultam, becsuktam a szekrény ajtaját, és lementem a konyhához.
- Ha már ennyire szerencsés vagyok, meglepem valamivel a szerelmemet - gondoltam.
Csináltam neki reggelit, ami egy szendvicsből és egy kávéból állt. Rájöttem, hogy ez így magában elég szegényes... Valamit még ki kéne hozzá találnom.
Fél perces gondolkodás után arra jutottam, hogy hozok neki be egy virágot. Az tuti feldobja a dolgot. Kiszaladtam a kertbe, ahonnan leszedtem egy rózsát. De én hülye, arra nem gondoltam, hogy a rózsa szára szúr, ezért rendesen megszúrtam vele az ujjamat, ami elkezett vérezni. Olyan balfasz vagyok néha..
Mindegy. Visszamentem a rózsával a házba, és letettem a tálcára azt is. Felvittem a tálcát a szobába, és letettem az éjjeliszekrényre. Ott ugye már volt egy váza, amibe még az előző virágot tette a szépségem. Óvatosan, hangtalanul belehelyeztem a rózsát a vázába, és kerestem egy zsepit, amivel megtörölhetem az ujjamat. Az ujjam megtörlését követően befeküdtem Norah mellé, és kis puszikkal halmoztam el a nyakát, aztán az arcát is. Nyöszörögve lassan kinyitotta a gyönyörű zöld szemét, és átfordult felém.
- Mindig ilyen keltést kérek - súgta nekem nevetve.
- Megoldható. Dee ez drága mulatság lesz ám.
- Miben fizessek?
- Hátt.. azt majd még meglátjuk - vigyorogtam, majd megcsókoltam. Rámásztam, és így folytattuk a csókot.Ő kezét a nyakamon pihentette.



Aztán mikor már húzódtam volna el tőle, benyitott Luke. Összerezzentem, majd ledőltem Norah mellé.
- Sziaa - mosolygott Luke-ra.
- Sziasztok - nézett ránk a beérkező - Norah, most hívott apa, hogy átjöttek az unokatesónkék oda, apuhoz. És megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvünk átmenni.
- Deee, jó lenne - felelte barátnőm - Adok Ashnek egy puszit, felöltözök, aztán indulhatunk is.
- Mi az, hogy csak egy puszit? - néztem Norahra nevetve.
- Jó, akkor kettőt.
- Mi az hogy csak kettőt? - ismételtem magam nevetve.
- Jó, akkor 3-at, de több nincs.
- Beszéljétek meg, aztán majd a nappaliban találkozunk - felelte végül Luke nevetve. Valószínűleg megunt minket.
Norah bólintott, majd Luke kiment.
- Naa, akkor hány puszit is kapok? - nevettem.
- Mennyit kérsz?
- Hááááttt.. - majd elgondolkodtam - 3-at, plusz téged este egy menetre.
- Mi az, hogy csak egy menetre? - nevette Norah. Nem is tudom, hogy honnan szedte ezt a szöveget.
- Jó, akkor kettőre - vigyorogtam, majd adtam barátnőm nyakára egy puszit.
Nevetve kimászott az ágyból, és a gardróbhoz ment. Kereste a ruhákat, amit fel akart venni. Mögéosontam, és átöleltem őt. Kezem egészen a combjáig csúsztattam le. Látszólag tetszett neki.
- Szereted, ha perverz vagyok? - súgtam neki.
- Mindig az vagy. Szóval már megszoktam - fordult meg, kezében egy pólóval és egy melltartóval.
- Reméltem, hogy ezt mondod - feleltem majd megcsókoltam.
Picit felemelkedett, és megfogta az alkaromat, hogy ne dőljön el. Magasságilag van köztünk egy 10 cm körülbelül. Vagy egy picit több.
- Törpém - szólaltam fel a csók végén.
- Csak a tiéd - mosolyogta, majd még egy puszit nyomott a számra.
Nem szóltam semmit, csak leültem az ágyra, és megvártam míg felöltözik. Aztán odajött hozzám, a puszikkal elszámolást tartani. Adott egyet az arcom egyik oldalára, aztán a másikra, ezt követően pedig a számra, egy picit hosszabbat. Majdnem csók volt, dee azért nem teljesen.
- Szeretlek - súgta az ajkaimba.
- Én is téged - hallatszódott a válaszom. Elhúzódott tőlem, majd mosolyogva felkapta a pulcsiját, és a telefonját.
- Nemsokára jövök, kicsim. Addig foglald el magad - nevette, majd még egy gyors puszit adott a számra, és kiment a szobából.


* Norah Szemszöge *


Lesiettem a nappaliba, ahol már Luke várt.
- Indulhatunk?  - állt fe a kanapéról, amikor meglátott.
Bólintottam, majd kimentünk a kocsihoz. Beültünk, és elmentünk Andrew-ékhoz. Az ajtón belépve egy kislány szaladt Luke-hoz.
- Lukeee! - kiáltotta mosolyogva.
- Szia Zoe - kapta fel a kislányt Lucas. Zoe kapott egy puszit is a hajára.
- Zoe, gyere ide. Meg kell fésülni a hajadat - szaladt ki a nappaliból egy nő. Gondolom Zoe anyukája lehetett. Meglátott engem is.
- Szia - mosolyogta - Celeste vagyok. Zoe anyukája.
Ezt követően bemutatkoztunk egymásnak, és csönd telepedett a szobára. Két férfi hang törte meg a csendet.
- Mi ez a nagy ölelkezés? - nézett ránk az egyikük.
Celeste elhúzódott tőlem. Bemutatkoztam Luke másik két bátyjának is, Bennek és Jacknek. Zoe odajött hozzám mosolyogva és megfogta a kezem. Bevezetett a nappaliba, és leültünk a földre.
- Nééézd - majd előhozott három plüsst. Egy pingvint, amit a beérkező Luke kezébe nyomott, majd egy cicát nekem adott. A harmadik pedig egy pici maci volt, ezt magának tartotta meg.
Luke hihetetlenül örült a pingvinjének. Leült mellém a földre.
- Kimenjünk az udvarra? - nézett Lucas rám, majd Zoe-ra aki csak nevetve Luke lábára ült.
- Nem bírsz kimenni - nevette azon a nagyon aranyos magas hangján - Rajta ülök a lábadooon.
Luke felkapta Zoe-t, és maga mellé fektette, majd a hasán kezdett dobolni. Zoe-nak ez feltehetőleg nagyon tetszett, mivel nevetgélt.
















Majd elkezdte csikizni a kislányt. Itt már jobban, erőteljesebben nevetett, kapálózott, és mindenfelé próbált menekülni Luke elől. Odaszaladt mögém, és a fülembe suttogta:
- Noraah, segíts.
Luke úgy tett, mintha nem látná Zoe-t.
- Norah, nem láttad Zoe-t?
- Neeem - nevettem, és hátranyúltam. Megfogtam Zoe derekát, és felemeltem. Luke ölébe tettem őt, majd egyszerre kezdtük csikizni. A kicsi lány már nem tudott mit tenni, kettő egy ellen volt.
- Megadoom magaam - kiáltotta vihorászva, és mindketten abbahagytuk a csikizést - Lukee, felülhetek a hátadra?
Luke felpattant a helyéről, Zoe eközben felmászott az ágyra. A szőkeség az ágy szélére ült, így a kislány fel tudott mászni a hátára.
- Előree, lovacskaa - mutatott előre Zoe. Luke megint egyenesen, majd az ablaknál megállt.
- Most is előre? - nevette majd megfordult, és kimentek a folyosóra. Onnan vissza már a lovacska szaladt. Zoe nevetve kapaszkodott Luke nyakába. Mellém érve levette a hátáról Zoe-t, és az ölembe ültette.
- Kimegyünk az udvarra, Norah? - mosolygott az ölemben ülő kislány
Felkaptam Zoe-t, és letettem magam mellé, mivel elég nagylány, és nem kell cipelni őt, ezt követően kimentünk az udvarra. Volt ott egy elég nagy medencéjük is. Zoe a medencéhez szaladt, leült a medence szélére, engem nem figyelve. Mögé osontam, ő pedig a kezét vizezte be. Megfogtam a derekát, mire összerezzent. Hátrafordult, és a szemembe fröcskölte a vizet. Nevetve felpattant a helyéről, és az egyik bokorba szaladt.
- Úgyse kapsz el! - kiáltotta. Miután kitöröltem a szememből a vizet, én is utána mentem. Mintha nem tudnám, hogy merre bújkál.
- Merre lehet Zoe?
Körbenéztem a kertben, majd direkt nem arra a bokorra, amelyikben Zoe van. Megvizsgáltam a bokrot, aztán odaszaladtam a kislányhoz, felkaptam őt, és megpörgettem.
- Megvagy - nevettem majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Bújócskázuuuunk? - mosolygott rám, miközben átkarolta a nyakam.
- Zoe, Norah. Gyertek be. Kész az ebéd - hallottuk meg Celeste kiabálását.
Letettem Zoe-t a földre, és bementünk a nappaliba. Luke és egy kisfiú nagyon ebédeltek miközben a Tom és Jerry egyik részét nézték.

Istenem, de édesek*-*





















Kimentem Zoe-val a konyhába, ott elfogyasztottuk az ebédünket. Ekkorra Luke is visszahozta a két üres tányért.Kiderült, hogy a kisfiú a szomszéd volt, és nagyon szeret Luke-kal és Zoe-val játszani. Sokszor szokott átjárni ide, Andrew-ékhoz ez miatt. Ezt követően visszamentünk a nappaliba, és lego-zni kezdtünk.
- Zoe, elénekeljük Norahnak? Tudod, amit megtanítottam neked - szólalt fel a szőkeség, miközben egy házat rakott össze lego-ból.
Zoe csak bólogatott, majd énekelni kezdtek egy számomra hihetetlenül ismerős dalt, igaz, hogy csak a refrén részébe kezdtek bele, de én már akkor is felismertem.

Luke: I like the summer rain
Zoe: I like the sound...
Luke: ...you make
Zoe: We put the world away
Luke: We get so disconnected

Zoe kis vékony hangja annyira jól hangzott Luke hangjával duóban! Nagyon aranyosak voltak.
- Kis ügyesek - mosolyogtam.

Nemsokkal később hazamentünk, Zoe-éktől könnyes búcsút vettünk (persze nem szó szerint, nem sírt senki). Az út közben Luke-ot hívták, de mivel ő vezetett, ezért kihangosítva válaszoltunk a hívásra.
- Luke Hemmings - kezdeményezte a beszélgetést Luke.
- Jó napot, Mrs. Izhay vagyok. Ön nemrég keresett fel minket a távolabbi rokonaival és a családfájával kapcsolatban, vagy tévedek?
- Nem, pontosan ezügyben beszéltem önökkel. Pontosan tegnap délután. Sikerült valamire jutni?
Luke úgy beszélt, olyan kifejezéseket használt, amin ledöbbentem. Még sose hallottam ilyen komolynak. De... milyen távoli rokonokról van szó?
- Igen, sikerült találnunk valamit. Az ön édesanyját Liz Hemmings-nek hívták, igaz?
- Pontosan.
- Az ön édesanyjának volt egy testvére. Vagyis... még most is él. Keveset tud róla a család, mivel kiköltözött Amerikába. Egy nagynéni ön számára tulajdonképpen. Őt találtuk csak.
- Szóóval, él egy nagynénénk kint Amerikában?
- Így van. 39 éves, van egy önnél egy picit idősebb fia, és egy 16 éves lánya is. A címüket és a telefonszámukat pedig SMS-ben átküldöm, ha érdekli.
- Jó lenne, köszönöm szépen az infókat.
Majd elköszöntek, és letették a telefont.
- Van egy nagynénénk Amerikában - nézett rám nevetve Lucas, majd visszafordult, és az utat fürkészte.
- D-de.. ezt mégis hogy.. vagy mi-miért? - fordultam értetlenül a szőkeség felé.
- Miután kiderült, hogy féltesók vagyunk, utána picit utánajártam a családunknak. Kíváncsi voltam, hogy a családom többi része hol van. Éss.. így kiderült, hogy van egy nagynénénk Amerikában.
Bólintottam, jelezve, hogy már tisztább a dolog.
- Majd felveszem vele a kapcsolatot, és ha ők is benne vannak akkor kimehetnénk meglátogatni őket.
- Jó lenne - mosolyodtam el. Luke pont ekkor parkolt le a házunk előtt.
- De a többieknek erről egy szót se! - nézett rám komoly fejjel Lucas, és leállította a kocsit.
- Oké, főnök - nevettem, majd egy puszit nyomtam tesóm arcára és kiszálltunk a járműből.
A házba érve csak Calum-ot láttuk meg, ahogy FIFA-zik.
















Köszöntünk egymásnak, aztán pedig Cal szólalt fel.
- Csipkerózsikád alszik - nézett rám. Elmosolyodtam az új becenéven, és felszaladtam az emeletre.
Benyitottam a szobába, és Calum tényleg igazat mondott. Ash alszik. Odamentem, és lehasaltam mellé. Halkan keltegetni kezdtem, mire csak  nyöszörögve átfordult a másik oldalára. Inkább úgy döntöttem, hogy ledőlök én is mellé, és pihenek egy kicsit. Bebújtam mellé, és óvatosan átöleltem.


* Este *

Ashhel együtt tusoltam. Már felvettük a pizsamánkat is. Az enyém fehérneműből, és egy pólóból, Ashé pedig csak egy boxeralsóból állt.
Most a tükör előtt álltunk mindketten. Ash "férfias dolgokat" csinált, magyarul borotválkozott, miközben én fogat mostam. Végül kiköptem a számban maradt fogkrémet, és elmostam a fogkefémet is. Ashre néztem, aki már az arca az egyik oldalával végzett. Már csak a túlsó fele volt hátra. Hogy megkönnyítsem a dolgát egy pici fogkrémet kentem az ujjamra, amit végül felvittem barátom frissen borotvált arcára. A tükörből látta mire készülök, mégse állított meg. Letette a borotvát, és az ujjára nyomott egy a borotvahabból. Figyeltem minden egyes mozdulalát, és ekkor már hátráltam. Felém fordult, és rám akarta kenni a borotvahabot.
- Gyere idee - nevette, és közeledett hozzám.
- Dehogy megyek! - mosolyogtam, majd kiszaladtam a fürdőből, de az ajtóban megálltam.
- Jól van, Norah! Bűntetésből most meg kell nézned velem egy horrorfilmet! - nevetve visszafordult, és lemosta a kezéről a borotvahabot - És én választok.
- Deee nemáár, Aash.. Tudod, hogy utálom a horrort.. - léptem hozzá közelebb, és átkaroltam őt hátulról.
- Tudom, de legközelebb majd te választassz filmet, jóó? - nézett rám hátra.
- De akkor ne durvát válassz, oké..?
- Mindegyik horrorfilm durva, kicsim.
- Vannak olyanok is, amik nem annyira.
- Nem hinném.
Elengedtem, majd leszedtem az arcáról azt a kis fogkrémet, amit rákentem az arcára, aztán pedig egy puszit adtam ugyanarra a helyre.
- Mindjárt végzek - nézett rám mosolyogva.
- Srácok, nyálaskodtok még, vagy haladtok is? - nézett ránk Calum.
- Nyálaskodunk - válaszolta Ash nevetve, aztán kezébe vette a borotvát - 2 perc és kész vagyok.
Cal csak bólintott, majd lement a földszintre.
Kíváncsi leszek, milyen horrorfilmet választ Ash. A vért még úgy elviselem, de mást nem annyira. Régebben megnéztem félig egy horrorsorozatot, azóta nem annyira bírom a horrorral kapcsolatos dolgokat. Bementem a szobánkba, és ledőltem az ágyra. 2 perc múlva Ash is beérkezett.
- Most jön a kínzás? - néztem rá nevetve, és arrébb húzódtam, hogy ő is elférjen.
Vigyorogva bólintott, és leült mellém.
- Akkor valami nem annyira durvát választunk, oké? - karolt át. A vállára hajtottam a fejem.
- Nekem mindegy. Csak veled nézhessem.
- Gyorsan megváltozott a véleményed - nevette, és egy puszit nyomott a fejemre.
- Van ez így - válaszoltam mosolyogva, majd maga elé vette a laptopot.
Kiválaszottunk egy horrorfilmet. Nagyon féltem, hogy milyen lesz. Már a legrosszabbat láttam benne. Végül nem is volt olyan rossz, viszont nagyon félelmetes.





----------

Sziasztoook!
Elsőnek is egy fontos dolog: Nagyon, de tényleg nagyoon sajnálom, hogy több, mint egy hónapja nem volt rész.. Volt itt minden fontos számomra. Tanulás, kikészülés, felvettek egy gimibe (fellebbezéssel) ahová menni szerettem volna, egy kis bokarándulás éss hasonló finomságok. Nemsokára ballagás is itt van, aztán pedig jönnek a részek.
Remélem, hogy tetszett a rész, és nem haragudtok rám a késés miatt. Siettem vele, de rengetegszer volt olyan kedvem, hogy egyszerűen nem voltam képes semmire se.
Szóvaal további szép napot minden kedves olvasómnak.
xx: Norah Walker

----------

2016. április 28., csütörtök

17.fejezet

17.fejezet: Testvér:


* Norah Szemszöge *



- Mit szeretnétek megtudni anyáról? - nézett Andrew rám, majd vissza Luke-ra.
- Igazából mindent amit lehet. - ültem le én is a férfi mellé.
- Azzal kapcsolatban, hogy ti mostohatestvérek vagytok-e?
Bólintottunk.
- Azok vagyunk? - nézett apjára Luke.
Andrew felsóhajtott.
- Liznek volt egy előző férje. Meséltem neked róla párszor. És... anyád előző férjétől született Norah és Hailie. És igen.. ők a mostohatestvéreid. - majd rám nézett. - Megnőttél, szépség.
- Ön látott engem kicsiként?
- Igen. Apukáddal néha találkoztam. Még halála előtt egy kicsit jobba kerültem vele. Akkor láttalak. Nem ismertél, de én viszont igen. Mindig mosolyogtál. A hajad folyton a szemedbe lógott. 7 éves lehettél mikor apukád elment. Nem?
- A születésnapomon halt meg.. - sóhajtottam.
Nem szóltak semmit, csak Luke megölelt.
- Mi vagyunk az új családod, Norah. Ahogy te is mondtad. - súgta a fülembe.
Elmosolyodtam kicsit majd kifújtam magam és Luke elengedett.
- 7 éves voltál utoljára, mikor láttalak. Azóta már eltelt 12 év körülbelül.- szólalt fel ismét Luke apja. - Nagyon megnőttél kicsilány. - tette hozzá.
- Szóval akkor.. mi mostohatesók vagyunk. - nézett vissza Andrew-ra Lucas.
Ő csak bólintott.
- Nem hittem volna, hogy megtaláljátok egymást..
- Szerintem mi se. - nevettem.
- Viszont szerencsére így lett. - mosolyogta Luke.
- Dee izé.. én szerintem hazamegyek. Te maradhatsz beszélgetni apukáddal, ha szeretnél. - álltam fel a helyemről.
- Én maradok még egy kicsit. - válaszolta a szőkeség, majd köszöntem és hazaindultam gyalog. Már majd hazaértem, amikor megláttam, hogy Ash kint áll az utcán, és beszélget egy nővel. Volt ott egy kislány is. Kissé megijedtem, hogy.. ez mi lehet, de úgy döntöttem, hogy odamegyek hozzájuk.
- Szia kicsim. - néztem Ashre és egy puszit adtam az arcára.
- Sziaa Norah. - mosolygott, majd átkarolt. - Ő itt Lisa, a nagynéném, ez a kislány pedig Judith.
- Örvendek. Te vagy Ash barátnője, igaz? - nézett rám a nő, Lisa.
- Igen, én lennék. - mosolyogtam. Egy nagy kő esett le a szívemről, be kell vallani. A kislány pedig csak az anyja körül szaladgált.
- Kissé hiperaktív. - nézett a kislányra Ash nevetve. - De amúgy nagyon cuki.



- Olyan mint te. - válaszoltam nagy mosollyal az arcomon.
Ash csak elvigyorodott majd nevetve a kislány felé fordult, és leggugolt hozzá.
- Eljössz hozzánk, kicsim? Ott sok játék van, és majd Norahval tudunk hároman játszani. - mosolyogta.
A kislány csak bólintott majd felnézett az anyjára.
- Mehetek?
- Persze, de akkor majd Ash is hoz haza, téged. Ha neked jó.
- Megoldom. Maajd együtt hazavisszük. - fogta meg a kezem Ashton és egy aranyos mosollyal rámnézett.
- Dee.. mégse jó most hogy átjöjjön hozzátok. - eszmélt fel Lisa pár perccel később.
- Miért? - nézett rá Ash, miközben felegyenesedett, és átkarolta a derekamat.
- Hétvégén megyünk vissza Milánóba, és be kell pakolni meg ilyenek..
- Hát.. akkor max máskor.
- Ne haragudjatok...
- Semmi gond. Majd legközelebb. - mosolyogtam az anyára.
Elbúcsúzkodtunk tőlük, majd egymás felé fordultunk.
- Van valami programötleted, ha már az unokatesód nem jön át? - kacsintottam Ash felé, miközben egyre közelebb húzott magához, és a keze a derekamról a fenekemre csúszott.
- Nekem mindig van. - vigyorgott, és belemarkolt a fenekembe.
- Érzem, hogy mire készülsz. - nevettem majd megpróbáltam leszedni a kezét onnan, ami nem jött össze.
- Ashton Fletcher Irwin. - néztem rá tök komoly fejjel.
- Húhaa, már idegeees. - vigyorogta majd a nyakamat kezdte csókolgatni.
- Kicsim, ne az utca közepén már. - nevettem, majd próbáltam magamtól eltolni, ami szintúgy nem jött össze.
- Te nem akarod, hogy ennyire próbálsz eltolni magadról?
- Dehogynem. Csak nem az utca közepén.
- Hát, akkor ezt mondd, cica. - nevette, majd megfogta a kezem, és bementünk a házba. Még szerencse, hogy Vicky nincs itthon. Vagyis.. azt hiszem, hogy nincs itthon. Nem lett volna jó, ha látja a dolgokat.
Amint beértünk a házba Ash egyből a falnak tolt, felemelt, és kezével a fenekem alatt támasztott, hogy ne essek le. Lábammal átkaroltam a hátát, és megcsókoltam. Kissé megijedtem, amikor felemelt, és felvitt a lépcsőn. Egyszer éreztem, hogy majdnem felbukot az egyik lépcsőben, de semmi gáz. Kissé belemosolygott a csókba, majd tovább ment, a szobánkig. Ledobott az ágyra, de szerintem innen már úgyis tudjátok, hogy mi történt.


Másfél óra múlva az ágyban feküdtünk, betakarózva. Ash karjaiban feküdtem, ő pedig átkarolt és egy puszit nyomott a fejemre.



Már majdnem elaludtam, de ő keltett fel. Nyöszörögve felé néztem.
- Felkeltettelek? - nézett rám mosollyal az arcán.
Bólintottam, majd visszatettem a fejem a mellkasra, és lassan elnyomott az álom.



* Ash Szemszöge *


Én még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy ő itt van nekem. Csodás lány. Nála jobbat nem kívánhatnék magamnak. Annyira boldog vagyok mellette, de ezt már Luke is mondta párszor.
Amint így gondolkodtam azt vettem észre, hogy elmosolyodtam. Lenéztem a kezeim között alvó lányra, ami miatt még inkább rámjött a mosolyoghatnék. Magunkra húztam a takarót, de kopogást halottam meg. Luke nyitott be.
- Nem jössz? - nézett rám, majd meglátta Noraht is, aki épp aludt.
- Hová? - kérdeztem suttogva.
- Hát arra a találkozóra a lányokkal. Tudod, beszéltünk pár fannal, hogy csinálunk egy ilyen találkát, és ott feltehetnek nekünk kérdéseket.
- Jaa, oké. Mindjárt ott leszek.
Csak bólintott, és kiment. Norahra néztem, aki még aludt. Adtam az arcára egy puszit és lassan felkeltem. Alsógatyában álltam a gardrób előtt és nézelődtem, hogy mit vegyek fel, végül egy sima fekete farmert vettem fel egy inggel, és rá egy kisebb kabátot. Hideg lehet kint. Eléggé ködös az idő. Hátrafordultam, és Norahra néztem. Elmosolyodtam, majd visszafordultam és kerestem egy papírt és egy tollat. Írtam egy kis levelet Norahnak:



Letettem az éjjeliszekrényére, ahol jól láthatja a dolgot, majd odahajoltam hozzá és egy puszit adtam a homlokára. Ezt követően lementem a srácokhoz és elmentünk a megbeszélt helyre. Négy lány volt ott, egy-egy székben ültek. Odamentünk hozzájuk.
- Sziaaasztok. - mosolyogtak egyszerre, majd felpattantak, és mindannyiónkat megöleltek.
Leültünk eléjük mi is egy-egy székre, és beszélgetni kezdtünk.
- Köszönjük, hogy eljöttetek. - mosolygott az egyik lány.
- Mi köszönjük hogy elhívtatok. - válaszolta Luke.
Mind a négy lány elmosolyodott, és csak.. jó volt látni, hogy embereket tehetünk boldoggá.
- Akkor kezdhetjük a kérdéseket? - nézett fel az egyik lány, aki Mikey mellett ült.
Bólintottunk, majd belekezdtek.

Egy jó idejig beszélgettünk, talán eltelhetett fél óra vagy több. Ekkor valaki befogta a szemem hátulról. Kicsit tapogatózni kezdtem a karján.
- Vagy Norah vagy Lauren vagy anya. - találgattam nevetve.
Egy puszit kaptam a fejemre, majd elengedett a lány. Tuti lány volt, mert a lányoknak van ilyen cuki puha és pici kezük. Hátranéztem, de akkor már nem volt ott. Oldalra pillantottam, majd rájöttem, hogy ki is volt. Megkerülte Mikey székét, és az ölembe ült. Igen, Norah volt az.
- Azt hittem alszol. - nevettem majd átkaroltam őt.
- Most keltem fel nemrég.
- Csipkerózsika. - nézett Norahra Luke.
Az egyik fan felpattant a helyéről, és elénk jött.
- Megölelhetlek? - mosolyogta Norahnak.
- Engem? - mutatott magára barátnőm, mire a lány bólitott.
Norah felkelt az ölemből, és átölelte a fant. Énnn csak a fenekét bámultam hátulról. Aztán oldalra néztem Mikeyra, aki próbált nem ugyanarra a helyre nézni. Hozzáértem a combjához, ahhoz a részhez, ami közel van a fenekéhez, mire egy kicsit összerezzent.
- Mit csinálsz ott hátul? - nevette, majd elengedte a lányt.
- Volt ott egy szösz. - mosolyogtam. - De a fenekeden is van. Leszedjem?
Luke-kal összenéztem, mire egyből nevetésben törtünk ki. Norah csak visszaült az ölembe.
Csak a fejét rázta.
- Folytathatjuk srácok, vagy még szórakoztok kicsit? - nézett ránk komoly fejjel Calum.
- Elnézést, Mr. Hood. - nevette Norah.
- Norah, hozzád is lenne pár kérdésünk. Ashhel kapcsolatban. - néztek Norahra a fanok.
- Csak nyugodtan. - mosolyogta.
- Egy 10-es skálán, Ash mennyire romantikus?
- 10. Nagyon romantikus, csaaak néha azt hiszi hogy a perverzség romantikának számít. - ahogy kimondta a nyakát kezdtem csókolgatni, és a kezem végighúztam a combján. - Mint most.
A lányok csak nevettek.
- Sok időt töltötök együtt?
- Állandóan együtt vagyunk. Mivel.. egy házban lakunk, meg egy szobában alszunk, meg ugye együtt vagyunk ez így elősegíti a dolgokat.
-Mennyire szereted őt?
- Hát.. igazából.. nincs megfelelő szó arra, hogy mennyire szeretem őt. De tulajdonképpen annyira amennyire őt szeretni lehet. - közben elmosolyodtam.
- Emlékszel az első csókotokra?
- Tisztán. Aznap volt, amikor beköltöztek hozzánk. Iigazából.. mi már akkor ismertük egymást, barátok voltunk és ilyenek. A cuccaiért haza kellett mennie, és megkért, hogy menjek vele. Belementem, és így.. náluk megismertem a húgát, Laurent, az öccsét, Harryt, és az anyukáját, Anne Marie-t. Aaaztán.. ahogy így mentünk fel a lépcsőn, megéreztem, hogy megfogja a kezem. A kezünkre néztem, aztán rá. Csak mosolygott. Anne Marie pedig csak annyit mondott: Az ifjú pár. És nevetett. Aztán amikor lenéztünk Harry mutogatott valamit Ashnek, amit egyáltalán nem értettem. Vissza néztem rá, és megcsókolt.
- Deee romantiiikusss. Mindjárt elájuuuloook. - röhögte Michael.
- Kellett volna oda még vagy 2 db egyszarú, és akkor még érdekes is lett volna. - szólalt fel Calum is.


* Norah Szemszöge *


Már lassan mindannyian röhögtünk, de ekkor hívásom jött. A húgom volt az.
- Egy pillanat. - álltam fel Ash öléből, és arrébb húzódtam, majd felvettem a telefont.
- Nooooorrraaah! - kiáltotta bele a telefonba. - Kéépzeld. Felvettek abba a zeneboltba ahová szerettem volna menni. Tudod, dolgozniii. Nem jössz haza? Meg kéne ünnepelni.
- Dee, mindjárt megyek. 20 perc és otthon leszek. Sziaaa. - mosolyogtam, majd Hailie is elköszönt, és letettük. Visszamentem a többiekhez.
- Haza kell mennem. - feleltem.
- Itt hagysz? - nézett rám szomorú fejjel Ashton.
- Itt. - nevettem.
- Na. Pont nem ezt a választ vártam. - vigyorogta.
- Akkor mit vártál válasznak? - nézett Ashre Lucas, miközben úgy tett, mintha egy mikrofont fogna a kezében, és azt tartotta Ash szája elé.
Ash csak nevetve eltolta Luke kezét maga elől, és felpattant.
- Maajd otthon megbeszéljük a dolgokat. - nevette és átkarolt.
- Ha ti leülnétek beszélgetni, abból se beszélgetés sülne ki. - vigyorogta Calum.
- Mikor láttál minket leülni és beszélgetni? - néztem rá röhögve. - Eeezt azért te sem gondoltad komolyan.
Michaelre néztem, aki csak a fanokkal trécselt. Visszafordultam Ashhez, és egy puszit adtam a szájára.
- Ennyi? - nevette Lucas.
Bólintottam, majd még elbúcsúztam a fanoktól is, és hazaindultam. Mikor már majdnem hazaértem, valaki hátulról átkarolt. Kicsit összerezzentem, majd hátrafordultam és kicsit meghökkentem.
- N-Niall,,,? Mit csinálsz te itt? - próbáltam kiszabadulni a karjai közül, de nem sikerült.
- Csak megláttam a világ leszebb hercegnőjét, és gondoltam meglepem. - mosolyogta.
- Ahaaaaa... - kicsit hülye fejet vágtam, és elhúzódtam tőle.
- Nem akarnál bejönni hozzám? Beszélgethetnénk meg mást is csinálhatnánk.. - vigyorogta.
- Nem akarok, köszi. - léptem még egy lépéssel távolabb.
- Naaaa, kérleek. - ő egyre közelebb ért hozzám, és ismét átkarolt. Meg akart csókolni, de én próbáltam elhúzódni, de ott volt egy fal, ami nem hagyta a dolgot. Már majdnem összeért a szánk, amikor Niall vállát megbökték. Hátrafordult, és Istennek hála Ash állt mögötte.
- Menj a barátnőmtől. - mondta mérgesen, és felemelt hanggal.
- Na, megjött a 'felmentő sereg'? - nevette Niall.
- Szállj le róla. - szólalt fel ismét Ash és kicsit elhúzta maga felé Niallt.
- Mert ha nem? Elmondassz anyucinak? Vagy megversz?
- Niall. Hagyd abba. És menj innen. - léptem ki Ash mögül. - Kérlek.
- Egyszer mindennek vége van, szépségem. - nevette, majd megfordult és elment.
Ash csak rámnézett.
- Jól vagy..? - adott puszit a fejemre. - Ugye nem bántott ez a gyökér?
- Nem bántott. - válaszoltam. - C-csak.. majdnem.. tudod..
- Tudom. De pont időben jöttem.
- Megváltozott... - sóhajtottam.
- Nagyon. Lehet, hogy volt benne egy kis pia is.
- Tuti. Alapjáraton sose volt ilyen.
Egy fél percre csönd telepedett ránk, majd megfogta a kezemet, és egy puszit adott az arcomra.
- Menjünk haza. - súgta, majd hazaindultunk.




----------


Sziaaasztook:)
Remélem tetszett ez a rész, iigen tudom, elég hosszú lett.:DD De ha azt a kérdezőset nem írom bele, akkor meg nagyon rövid lett volna, szóval nem tudom.
Jaaj tegnap láttam, hogy az előző rész alá egy cuki lány kommentelt, hogy ne hagyjam abba az írást, és egy kis inspirációt adott a további blogoláshoz:) Neki innenis nagyon szépen köszönöm.
És aki fel szeretné velem venni a kapcsolatot annak mondanám, hogy:
Ask.fm: Katt ide
Fb:  Katt ide
Twitter: Katt ide
És olyan ötletem is volt, hogy készítek Facebookra egy csoportot, ahová kirakom, ha új rész jön, és hogy kb mikorra várható. Nem tudom, szerintetek jó ötlet-e, de ha igen, akkor írjátok meg nekem Fb-n, vagy akárhol üzenetben. Örülnék a visszajelzéseknek:) -Ja és bocsánat a kevés képért.. csak nem találtam már olyan gifet/képet, amit fel tudtam volna használni-
Szóval legyen szép délutánotok/estétek.
Sziaasztook:)
xx: Norah Walker

----------


2016. március 27., vasárnap

16.fejezet

16. fejezet: A múlt árnyékában



* Ashton Szemszöge *


Új nap kezdődött. Épp napfelkelte volt, mikor felkeltem. Felnyitottam a szemem, majd megláttam őt. Vagyis.. csak a haját. Átkaroltam őt, és mellette, közel feküdtem.
Lassan elhúztam a kezem, mire megfordult. Kicsit megijedtem, hogy felkel, de szerencsére nem így lett. A kis édes, nem akarta, hogy elengedjem. Lényeg  a lényeg, hogy óvatosan elhúztam a kezem, majd felkaptam egy pólót és odaültem az ágynak arra a részére, ahol ő feküdt. Kivettem a virágot a vízből, majd felkeltettem Noraht. Nyöszörgve felém fordult, majd lassan kinyitotta a szemét. 




















- Jó reggelt szerelmem.  - köszöntöttem.
Elsőnek csak elmosolyodott, majd lassan felült.
- Jó reggelt. - mosolygott majd nyújtózkodott egyet.
Felé nyújtottam a virágot, amit át is vett.
- Köszönöm. - felelte elsőnek a virágra, aztán rám nézve.
- Ez csak egy olyan.. 'megjöttem' ajándék. - nevettem majd egy puszit adtam az arcára.
Elmosolyodott.
- Este hogy jöttél be, hogy nem keltem fel?
- Halkan. - kacsintottam.
Nevetve a fejét rázta.
- Tegnap nagyon jók voltatok.
- Ott voltál a koncerten? - néztem rá.
- Aha. Az elejétől a végéig. Még a kis vendéggel is találkoztam. - nevette.
- Mikeyék rábeszélték, hogy szerepeljen, de nem sokáig kellett könyörögni neki. - miközben beszéltem, felálltam az ágyról, megkerültem azt, visszabújtam Norah mellé és átkaroltam őt. -
Amúgy kicsim.. a szüleidről és a családodról nem is meséltél még eddig nekem.
- Hát... igen. Akkor akartam, amikor visszajöttök a turnéről.
- Visszajöttünk. - mosolyogtam.
- Nem volt annyira fényes múltam, mint gondolnád.
- Az enyém se az. De ha te elmondod, én is.
- Rendben. De akkor hívjuk össze a többieket is, mert nem akarom egyesével mindenkinek elmondani. Picit hosszú. - nevette. - Ja, és be kell mutatnom valakit.
- Vendégünk van?
- Aha, de majd bemutatlak neki, ha lent leszünk.



* Norah Szemszöge *
* 2 óra múlva, kb. délelőtt 9 óra *



 - Igazából azért jöttünk most így össze, mert Ash megkért még reggel, hogy megbeszéljek a múltamról. Mondtam neki, hogy rendben, de akkor mindenki előtt, mert nem lenne jó, ha mindegyikőtöknek külön-külön el kéne mesélnem, ha egyátalán érdekel. És.. ha nem érdekel ez akkor nyugodtan mehettek, én nem kötelezlek titeket. - kezdtem a mondandómba. Nem mozdult meg senki, csak rám figyeltek.


















- Hát akkor kezdem is.1994. január 21-én születtem, Sydney egyik kórházában. Anyukám neve Liz volt, apué pedig Carl. Az ő történetükből annyi, hogy anya még mielőtt megismerte volna apát, házas volt. Egy másik férfival élt. Azt hiszem a férfi neve Andrew volt, ha ez jelent valamit. Tőle két fia született viszont az ő nevükre nem emlékszem. Aztán tőle elvált, megismerkedett apával. Pár év múlva összeházasodtak, és akkor születtem én és az ikertesóm, Hailie. Nem hasonlítunk, csak hajszínben. És így 2 év múlva apa és anya elváltak. Fogalmam sincs miért. És anya visszament az előző férjéhez. Tőle azt hiszem mégegy fia született, de vele sem találkoztam. Apa nevelt fel minket, és miután anya és apa elváltak azután 3 évvel anya meghalt. Ha jól emlékszem rákos volt. Végső stádiumú tüdőrák vitte el… És így igen. És mielőtt anya meghalt matekot tanított az egyik középsuliban, apa pedig egy menő cégnél dolgozott. És.. a húgomra visszatérve pedig.. Ott ül. - nevetve rámutattam Hailie-re. - Ő a húgom, Hailie. Hailie, ők az új családom. Luke Vicky, Calum, Michael és Ashton. Ő főleg a családom része. - mosolyogtam majd egy puszit nyomtam Ash arcára.
- Ő az? - nézett Ashre a húgom.
- Igen.
- Örvendek. - felelte kedvesen Ash egy halvány mosoly kíséretében. Pár percre csönd telepett a szobára, amit Luke tört meg.
- Én is elmesélhetném a múltam?
Bólintottunk mindannyian mire Luke belekezdett.
- 1996. július 16-án születtem szintén Sydneyben. Anyu szintén matektanár volt, mint Norah anyja, és őt is Liznek hívták. Apukám neve Andrew, ő grafikus. Van két bátyám Jack és Ben. Anya még rákban halt meg, szintúgy mint Norah anyja. Mindössze 2 éves voltam, mikor ez megtörtént. Apa rengeteget mesélt anyáról és arról, hogy anya oldaláról van két testvérem. Róluk viszont már nem tudok annyit, sajnos. Apa próbált mindig a legtöbbet megadni nekem és a testvéreimnek. Nehéz dolga volt 3 gyereket eltartani, de elég jól alakul neki a dolog. Apa a legfontosabb ember számomra, és persze a barátnőm. Vickyvel… több mint két hónapja ismerkedtünk meg és remélem minél több idejig kitart a kapcsolatunk. – mosolyogta Luke.
Elmosolyodtam, de észrevettem pár dolgot. Főleg akkor, amikor az anyjáról beszélt. Az teljes mértékben ugyanaz.
- Luke, te is észrevetted, hogy az anyukáinkra tök ugyanazok a dolgok jellemzőek? - néztem rá.
- Aha. Ez eléggé meglepett, de nem tudom. Lehet, hogy csak simán tök ugyanazok a dolgok igazak mindkettőnk anyukájára.
- Vagy az is lehet, hogy tesók vagytok. - szóltalt fel Cal.
- Nem tudni. Apu mondjuk lehet, hogy tud néhány dolgot ezzel kapcsolatban. Majd max. később átmegyünk hozzá, és megkérdezzük, nem? - nézett rám Lucas.
- De, persze. Még előtte Ash szeretne mesélni nekünk egy kicsit az ő múltjával kapcsolatban, igaz? - dőltem hátra Ash mellkasára nevetve.
- Azt hittem hogy elfelejtetted. - nevette.
A fejemet ráztam, majd kaptam a nyakamra egy puszit.
- 1994. július 7-én születtem, szintén Sydneyben.  Anya neve Anne Marie Irwin, apa pedig… az őszintét megvallva nem emlékszem rá, mivel még kicsi voltam mikor elhagyott minket, anya pedig nem beszélt róla sokat.  Anya terhes volt az öcsémmel, Harryvel, mikor apa elment. Ugye két tesóm van Lauren és Harry. Én voltam mindigis a család ’apja’, mivel én vagyok az idősebb fiú. Segítettem anyának régen, hogy vigyáztam a tesóimra meg ilyesmi hasonló dolgok. Dobolni anya barátjától tanultam meg, mivel az egyik haverom gondolta, hogy alakítsunk egy bandát, és dobolhatnék. Akkor még semmit se tudtam, de anya barátját megkértem, hogy tanítson meg, mert én semmit sem értek hozzá, és így… egyre jobban beleszerettem a dobokba aztán idáig jutottunk. Lett egy gyönyörű barátnőm és másik 3 hülye testvérem.
- So romantic. - nevette Luke. - A 3 hülye testvér részre gondoltam.
- Valaki más, szeretne mesélni még? - néztem körbe.
Mindenki a fejét rázta. 
- Akkor felmegyünk? - vigyorgott mögöttem Ash.
Bólintottam, majd megfogta a kezem és felmentünk az emeletre, a szobánkba. Befeküdtünk az ágyba, majd egy picit pihentünk aztán beszélgetni kezdtünk.
- Jó lenne, ha kiderülne, hogy testvérek vagytok Luke-kal. - nézett rám mosolyogva, miközben rámfeküdt.
- Igen, jó lenne. - feleltem.
Kezét a derekamra tette, majd onnan a mellem irányába kezdte irányítani.
- Ash. Mit szeretnél?
- Téged. Mondjuk ruha nélkül. Igeeen. Az úgy tetszene. - vigyorgott, miközben a pulcsimat kezdte egyre fentebb húzni. Azt megengedtem, hogy levegye rólam, majd megcsókoltam.













Na jó, az őszintét megvallva hagytam magam. Nem bírok ellent mondani neki. Csak rá kell nézni. Elhúzódott, majd a pólómat akarta leszedni rólam, mikor kopogtak. Ash keze egyből megállt.
- Gyere. - kiáltotta, majd lemászott rólam.
Luke nyitott be.
- Megzavartam valamit?
A fejemet ráztam.
- Mi jártban itt? - nézett rá Ash.
- Most nem mehetnénk át apuhoz? - tekintetét rám terelte.
- De. Csak nem foglalkoztat a téma? - nevettem.
Csak bólintott.
- Nemsokára jövünk. - egy puszit nyomtam Ash szájára majd felvettem a pulcsimat és kimentem az ajtón. Luke még kicsit később jött ki, de láttam, hogy nevetett. Lementünk a kocsihoz és beültünk. Luke-ék házához mentünk.
- A bátyáid otthon vannak?
- Nem hiszem. Jack másik házban lakik a feleségével és a lányával és Ben is csak neki egy kisfia van.
- Szoktál rájuk vigyázni?
- Hát, ha éppen itthon vannak, apánál akkor igen. - nevette Lucas, majd leparkolt a házuk előtt.

















Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a házba. Luke édesapja a kanapén ült és focit nézett. Luke elmosolyodott és leül mellé.
- Szia apa. - nevette.
- Szia Luke. - ölelte át mosolyogva Luke-ot az apja.
- Hoztam valakit. - mutatott rám. - Norah Crockfeald.
- Norah Crockfeald?
- Aha. Azért jöttünk, hogy beszéljünk kicsit anyáról.






----------

Sziasztok!
Kellemes húsvétot mindenkinek és jó szünetet, aminek -itt nálam-  már nemsokára vége):
Remélem tetszett a rész, és innen már egyre 'izgalmasabb' részek következnek.
Nemsokára találkozunk. Sziasztook:)
xx: Norah W.

----------





2016. március 6., vasárnap

15.fejezet

15. fejezet: A zárókoncert




* Ashton Szemszöge *




Egy nagy sikítás hallatszott a közönségből, mikor a visszaszámláló a nullánál megállt. Mintha egy emberként hallottam volna őket. Fantasztikusak. Egy pár perc múlva az egész arénában koromsötét és csönd lett. Amint elkezdtem dobolni a fénytechnikusok rám világítottak egy nagy reflektorszerűséggel és a hangerő növekedni kezdett.













Sikítások és mindenféle hasonlók hallatszottak. Majd egyre lelkesebben játszottam a dobokon. Pár perc is elég, hogy beleéljem magam a zenébe. És ez most sikerült is. Ezt követően Mikey lépett a színpad jobb oldalára -persze nekem jobb oldal, ti azt balnak látjátok-. Majd a fény engem és őt vette célba. Az End Up Here ismerős dallamai már a basszusgitárból is felszólaltak, ugyanis Calum is besétált. Még vártunk egy kicsit Luke-ra, aki ezek után pár percre már be is toppant és elkezdte énekelni:

- You walked in. Everyone was asking for your name....

A fiúk és a rajongók együtt énekelték ezt a dalt. Néha hagytak egy kis szünetet, hogy a rajongók is tudjanak énekelni. És hát mit ne mondjak.. tisztán hallható volt a dalszöveg. Szerintem nekünk vannak a világ legjobb rajongói. 
A dal végén egy hangos sikítás volt hallható.
- Köszi, Sydney. - kiáltotta Luke.
Még hangosabb sikítások következtek.
- Üdv mindenkinek. - köszönt Calum.
- Hé, srácok. Mi van ma? - nézett körbe Mikey az arénában. - 3-ra egyszerre kiáltsátok a nevét.
Mikey elszámolt 3-ig, és a rajongók felkiáltották a 'Zárókoncert' szót.
Luke büszkén nézett rájuk.
- De ez a zárókoncert csak ennek a turnénak a végét jelenti, szóval ne aggódjatok. Találkozunk még. - kacsint feléjük.
- És.. milyen volt a mai nap, srácok? Vártátok az estét? - vigyorogtam.
Egy kiáltással válaszoltak.
- Rendben, akkor ezt egy igennek veszem.
- Mi a következő dal, Luke Hemmings? - nézett Luke-ra Micahel.
- A következő dal egy régi dalunk. Nevén mondva: Out Of My Limit.
Elkezdtük játszani, ugyanolyan energiával, mint az előzőt és mint a többit is ahogy fogjuk.



* 5 dal múlva *


- A következő dal az egyik kedvencem. - mosolyogta Mikey. - Ezt a dalt együtt írtuk az All Time Low énekesével Alex Gaskarth-tal és John Feldmannal.
- Calum... megyünk a rövidebb úton haza? - nevetett Lucas
- Luke, ne szúrd már el. Így kitalálják! - kuncogta Cal.
- Basszus elárultam. - kapott a szája elé Luke.
- Na szóval, ez a dal a Long Way Home. - szólalt meg végül Michael.
A rajongók hangosan sikítoztak majd Luke felszólalt.
- Énekeljetek velem. - majd megfogta a gitárját és játszani kezdett rajta. Én is bekapcsolódtam, majd a fiúk is.
És elkezdte a dalt énekelni. Lassan az egész közönség vele együtt énekelte a refrént:

- So we taking the long way home. 'Cause I don't wanna be wasting my time alone...

Luke néha megállt, és hallgattuk ahogy a rajongók énekelnek.  Jó érzéssel töltött el az, hogy ilyen édes fanjaink vannak. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is eljutunk idáig, hogy majd itt állhatunk -az én esetemben ülhetünk- és azt tehetjük amit szeretünk. Mikor végetért a dal, egy különleges következett.
- Egy kicsit pihenjünk meg, srácok. - támaszkodott a mikrofonállványára Cal.
- Addig beszélek egy kicsit. - nevette Michael, majd a rajongók felé fordult.
- A mikrofonnál Michaeeel Cliffoooord. - kiáltotta Luke  kissé vigyorogva.
- A következő dalban lesz egy kis segítőnk. Hozzánk képes méretre is,illetve életkorra is kicsi. Harry, gyere fel. - nézett el Calum felé Michael, mivel azon az oldalon jön be az öcsém. Mikor felért a közönség egyből sikítozni kezdett.
- Mutatkozz be egy kicsit, Harry. Hátha valaki még nem ismer. - nevette Mikey, és kivette a mikrofonját a tartóból. Az öcsém szája elé tartotta.
- Harry vagyok, Ash öccse. - mosolyogta, de persze halkan beszélt. Izgult a kissrác biztos.





















- És miért jöttél?
- Mert felhívtál a színpadra. - kuncogta.
Itt a rajongók és mi is nevetni kezdtünk.
- Tőled örökölte a humorát? - nézett rám Luke nevetve.
- Valószínűleg. - vigyorogtam.
- És tudsz valamilyen hangszeren játszani? - jött közelebb Harryhez és Michaelhöz Luke.
- Gitározok. - mondta Hazz a mikrofonba.
- Ohh valóban? - húzta fel a szemöldökét Mikey.
Ő csak bólintott.
- Megmutatod nekünk? A következő dal introját kéne elgitározni.
Erre ismét csak egy bólintást kaptunk válaszul, amire a közönségtől egy hatalmas sikoly érkezett válaszul.
- Melyikünk gitárját szeretnéd? - kérdezte Luke, miközben elsőnek Mikey gitárjára, aztán a sajátjára.
Harry Michael gitárjára mutatott mire ő lekapta azt magáról és óvatosan Harry nyakába tette a pántot.





















- Gyerünk Harry, ez a Rejects. - feleltem, majd elkezdtem dobolni.
Kezébe vette a hangszert Mikey segítségével, majd egy pár akkordot sikeresen el is játszott. Többször megismételtük mire az intro részét ügyesen megcsinálta.
- Köszönjük Harry. - mosolyogtam az öcsémre.
- Szeretnél még valami szépet mondani a fanoknak? - nézett rá Luke, és a mikrofonját Hazz szája elé tartotta.
- A legjobbak vagytok. - hallatszott a válasz, mire egy nagy sikítással búcsúztatták Harryt a fanjaink.
Az öcsém lement a színpadról közben Luke és Mikey visszaálltak a helyükre.
- Gondolom tudjátok melyik dal jön. - kacsintott Calum ezt követően már dobon hallhatóak voltak a Rejects ismerős dallamai illetve gitáron az akkordjai. A srácokkal együtt a fanok és énekeltek, mint a mai koncerten eddig mindig.



* 5 dallal később *



Elérkezett az a dal, amikor én, Michael és Calum tarthattunk egy kis pihenőt. Luke része következik, a Wherever You Are, akusztikus gitáron. Kíváncsi vagyok hogy adja elő, ezért sem megyek messzire a stage-től.
- Mindjárt jövök. -  mondta Lucas a mikrofonba, majd velünk lejött a színpadról addig, míg a stage mellett az egyik segítő odaadta neki a gitárját és már ment is vissza. - Ez a dal különleges dal, mivel most egyedül leszek a színpadon. A fiúk megpihennek egy picit. A dal, ami most következik a ti dalotok. 
Elmosolyodott, majd játszani kezdte a Wherever You are dallamát, közben hátralépett. A közönség énekelni kezdett, amikor Luke csak bemelegített. Halványan elmosolyodtam, majd Luke visszasétált a mikrofonhoz és halkan nevetett. Énekelni kezdte a dalt, de még akkor is hallatszott a fanok hangja, mikor Lucas énekelt. A refrént egyedül a közönség énekelte, ami nagyon aranyos egyben megható dolog volt számomra és Mikeyék számára is. 













Büszkék voltunk rájuk, hiszen nem mindennapi helyzet az ilyen. És az sem mindennapi, hogy egy kis bandának ilyen varázslatos rajongótábora van. Imádom őket.
Luke a refrén után tovább énekelt közben ismét meg-megállva. Hemmo éppen alig pár sort énekelt az utolsó részekben, ami azért volt nagyon aranyos, mert a fanok végigénekelték vele a dalt. 
A dal végén egy nagy sikítás hallatszott és mi visszamentünk a színpadra. Leültem a helyemre, majd a következő dalt játszottuk.

* Az utolsó dal *


- Nem tudjuk elmondani mennyire szeretünk titeket. - szólalt fel Luke.
- Annyi biztos, hogy ti vagytok a legjobbak. - mondta Calum is.
- Reméljük élveztétek ezt a koncertet. Elég gyorsan elszaladt, de nemsokára ismét találkozunk. - mosolyogtam a dobok mögül.
- Srácok, elérkezett a koncert utolsó dala. - nézett a közönségre Luke. - Aminek a címe...
- Barbie Girl. - nevette Mikey.
- Ez a She Looks So Perfect. - röhögte Luke Michaelre nézve. 


A dal végén megköszöntük ismét mindenkinek, hogy eljött és elmondtuk, hogy ők a legjobbak. Lepakoltuk a hangszereket, én pedig elraktam a zsebembe a dobverőket. Átkaroltuk egymást, és meghajoltunk majd még megtapsoltuk a közönséget, amiért itt voltak, és velünk énekeltek.













 Ezt követően lementünk a színpadról és az öltözőbe mentünk. Mindenki kidőlt valahová. Nekem csak a földön jutott hely.
- Jók voltatok. - lépett be az ajtón Zoe mosolyogva.
Alig bírtuk megszólalni.
- Hoztam vizet is. - nevette, majd odaadott mindannyiunknak egy-egy vizesüveget. Gyorsan kiittuk a tartalmát.
- Srácok.. gyerünk haza.. - szólaltam fel nagynehezen.
- Gyerünk. - állt ki mellettem Luke is.
Megkértem Zoe-t, hogy hozzon nekem egy kisebb csokor virágot, amit majd hazaviszek a barátnőmnek. Azt a virágot elkértem tőle, majd feltápászkodtunk, felvettük a kabátjainkat, elbúcsúztunk Zoe-tól és kimentünk az arénából. Rengetegen voltak ott, még mindig. Pár fannal lefényképezkedtünk majd beszálltunk a kocsiba, és hazamentünk. Otthon még a nappaliban elköszöntünk egymástól, elmentünk fürdeni majd én bementem Norah szobájába. A gyönyörű már aludt. Letettem a virágot egy vázába, amit találtam a szobában, majd csöndben és óvatosan bebújtam mellé. Átkaroltam és lassan én is elaludtam. 


----------

Sziasztok! Hát igazából nem tudom mennyire lett jó ez a rész, igyekeztem mindenesetre. Remélem azért nem lett annyira tragikus. :DD
Nemsokára jönnek a már izgalmasabb részek. Mondjuk a következő is ilyesmi lesz. 2 hét kb és hozom:). És elnézést, hogy ahhoz képest rövid rész lett... Szép napot.
xx: Norah Walker.

Itt van két link a két főbb jelenethez. Igen, ezek megtörténtek. Ééés nem teljesen ugyanazt írtam le, amit a srácok mondtak.
Harry Irwin a színpadon: Katt ide a videóért
Luke Wherever You Are-t énekel: Katt ide a videóért

----------



2016. február 28., vasárnap

14.fejezet:

14.fejezet: Előkészületek:



* Norah Szemszöge *



A rég nem látott húgom állt az ajtóban.
- Hailie? - ismételtem meg a kérdést, mire átölelt.
- Hiányoztál. - súgta a fülembe.
Megrezzent a telefonom a zsebemben.
- Te is nekem.
- Mi ez nagy ölelkezés? - lépett ki a konyhaajtón Vicky. - Hailie?
Hailie elengedett majd nevetve Vickyre nézett.
- Szia Vicky.
- Hailie! - mosolyogta barátnőm. - Hát te?
- Gondoltam meglátogatom a nővéremet.
- Egyelek meg. - nevetve átöleltem ismét a húgomat.
Majd miután elengedtük egymást leültünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk. Közben megnéztem a telefonom. Ash írt Snapchat-en. Egy képet küldött:


/Utálok nélküled zuhanyozni/

- Ő ki? - nézett a telefonomra Hailie.
- A barátom. - feleltem mosolyogva.
- Jaaj. Mióta vagytok együtt?
- Több mint egy hónapja.
- Mesélj róla.
Elhelyezkedtünk, majd elkezdtem mesélni. 


* Ashton Szemszöge *


Lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyba. Milyen nagy ez az ágy Norah nélkül. Vele sokkal jobb lenne itt feküdni... De mindegy. Holnap pedig hazamegyünk. És otthon lesz a zárókoncert, és egy szép ideig vele leszek. Csodás lesz, már előre érzem.
Elmosolyodtam, majd lehunytam a szemem és lassan álomba merültem. 


* Reggel *

A nap éppen felkelt, mikor kinyitottam a szemem. Felhúztam a redőnyt, majd bementem a fürdőbe. Norah itthagyta a melltartóját. Megnézzük a méretét.
- Hm... - kezdtem keresgetni kezembe véve a melltartót, de nem igazán találtam meg.
Tovább keresve végre meglett. Ez tippem szerint olyan közepes méret. Pedig mindig olyan tök nagynak tűnik. Biztos kinyomja, vagy nem tudom. Nevettem, majd kivittem magammal a melltartót, és a táskámba raktam. Este kikészítettem a ruháimat az egyik székre, és most fel is húztam őket, rendbetettem az ágyat, körülnéztem, nehogy itthagyjak valamit, majd mikor biztosra mindent elpakoltam kivittem a csomagomat az aulába. Cal volt egyeül ott.
- Jó reggelt, haver. - köszöntött kissé kómás fejjel.
- Neked is. - feleltem mosolyogva, majd a cucca mellé ledobtam az enyémet is. - Luke-ék merre vannak?
- Jövünk már! - szaladt le a lépcsőn Luke nevetve, mögötte pedig Mikey száguldott.
- Akkor mehetünk? - nézett fel Cal miközben felkapta a csomagját.
Bólintottunk, majd hívtunk egy taxit, ami a kivitt minket a reptérre. Ott elkezdtük keresni azt a helyet, ahol be tudunk csekkolni. Én csak nézelődtem az útlevelemmel a kezemben, mire a fiúk szóltak, hogy megtalálták. Ez volt mindig a legnehezebb, hisz mindenhol máshol van. 


- Ott van. - nézett  ránk Luke nagyboldogan, mivel csak ő találta meg.
Odamentünk, elintéztünk mindent, majd a csomagokat a futószalagra téve felszálltunk a gépre. Én Luke mellett ültem, Mikey és Cal pedig együtt.
Csak jópár óra múlva érkezünk meg, tehát addig el kell foglalni magunkat. A többiek szunyáltak, de nekem nem jött össze, ezért nézelődtem mindenfelé a repülőben. A mellettünk lévő sorban egy kislány ült az anyukájával. Az anyuka aludt, a kislány pedig engem nézett. Ő is biztos halálra unta magát a hosszú út alatt. Kipattant a székből, majd odajött hozzám. Aztán felismertem.
- Szia Ash. - mosolygott rám az unokahúgom.
- Szia Judith. - öleltem meg, és az ölembe tettem. - Merre jártatok, szépségem?
- Apa elutazott és mi meglátogattuk őt.
- Itt maradsz egy kicsit, amíg anya nem ébred fel? - adtam puszit az arcára.
- Aha. - majd fejét a mellkasomra tette. - És ti hol voltatok?
Judith 5 éves most.
- Koncerteztünk pár helyen.
Ásított egyet.
- Ash.. aludhatok? - nézett rám.
- Miért ne aludhatnál? - öleltem meg a kislányt, majd hozzám bújt, és lehunyta a szemét.
- Nem tudom, csak.. azt hittem nem szabad. - nevette.
- Itt szabad aludni.
- Jó éjt Ash. - kicsire összekuporodott az ölemben, és lassacskán elaludt.
- Jó éjt, Judith. - súgtam neki, egy puszit adtam a fejére, hátradőltem, majd lassan engem is elnyomott az álom.

Arra ébredtem fel, hogy egy lány hang mondja a nevemet.
- Norah? - nyitottam ki a szemem, de csak Judith volt ott.
- Milyen Norah? - nézett rám.
- Ja, semmi. - vontam vállat, és ásítottam egyet.
- Judith! - kiáltotta Lisa, Judith anyukája.
- Itt vagyok, Ashnél. - mosolyogta Judith és az anyukájára nézett.
Lisa ránk nézett, majd egyből elmosolyodott.
- Szia Ash. Megtaláltátok egymást, úgy nézem.
- Szia Lisa. Hát igen. - öleltem magamhoz Judith-ot. - Ő hamarabb felismert, mint én őt.
- Ez általában így szokott lenni. - nevette Lisa, majd felállt a székből, és odajött hozzánk. Judith kipattant az ölemből, majd visszafordulva egy puszit nyomott az arcomra.
- Jó utat haza, szépségem. - mondtam neki.
- Neked is, Ash.
- Sziasztok! - intettem, majd elmentek.
- Srácok! - néztem hátra, de még mindenki aludt. Luke oldalát kezdtem bökdöni, de ő csak nyöszörgött.
- Vicky, ne már.. - majd óvatosan a kezemre csapott.
- Ash vagyok, haver. - nevettem mire lassacskán kinyitotta a szemét.
- Ja, bocs. Megérkeztünk? - nézett rám, kómás fejjel.
Bólintottam, majd Calum-ot és Mikey-t is felkeltettem. Leszálltunk a repülőről, elvettük a csomagjainkat, és felhívtam Zoe-t, hogy hová kellene mennünk.
- Szia. Hazaértünk.
- Szia, csodás. Akkor 10 perc múlva legyetek az arénánál. Küldök egy kocsit értetek.
- Van még annyi időnk, hogy hazamenjünk egy kicsit? Van otthon egy cicám.
- De Ash, te nem allergiás vagy a macskákra?
- A barátnőmre céloztam. - nevettem.
- Jaa. Értem. Hát.. nem hinném. Majd ha vége a koncertnek annyit lesztek együtt amennyit akartok. Oké?
- Jó..
- Akkor 10 perc múlva az arénánál. Szia.  - fejezte be a mondandóját, és letette.
Eltettem a telefonom.
- 10 perc múlva az arénánál kell lennünk. -néztem a fiúkra, de ők nem voltak körülöttem. Körülnéztem, majd megláttam őket az egyik hot-dogos pult előtt. A fejemet rázva odamentem hozzájuk.
- Nekem nem is hoztok? - nevetve Mikey vállára támaszkodtam.
- De.. - mondta teli szájjal Luke.


Calum felém nyújtott egyet, de neki is tele volt tömve a szája. Elvettem, és mikor végeztünk pont akkor érkezett meg a kocsi értünk. Beszálltunk és az arénához mentünk. Kiszállván megpillantottuk a Harbour hídat. Annyira szeretem Sydney-t. Ha este van, ha reggel, ha naplemente, ha napfelkelte, még akkor is, ha nem vagyunk itthon. Varázslatos hely.
Lehet.. beszélnem kellene Norahval. Szükségem van a hangjára. De.. inkább nem hívom fel. Nemsokára otthon úgyis találkozunk.
Bementünk az arénába, majd Zoe-t láttuk meg felénk közeledni.
- Csak hogy itt vagytok. - mosolygott.
- Neked is szia. - köszönt Luke.
- Bocsi, kicsit fel vagyok pörögve a koncert miatt.
- Mi is, elhiheted. - nyugtatta Mikey.
- Na gyertek, megcsinálunk mindent, meg tartunk egy gyors próbát és aztán már kezdődik is a koncert.
Zoe nagyon fel van töltődve, és ez meg is látszik.
- Csapassuk! - kiáltott fel Luke, majd a öltöző felé indult, mi pedig követtük. Ott kicsit kipihentük az eddigi semmittevésünket majd a színpadra mentünk. Elpróbáltunk pár dalt, kezdve az End Up Here-el. Ez az egyik kedvenc dalom. Ezt követte a Beside You, az 18, a Rejects, a Broken Home és végül a Permanent Vatication.
Próba után ahogy lementünk a színpadról Zoe a kezünkbe nyomott vizes üveget, aminek a tartalmát azonnal ki is ittuk. Aztán az öltöző felé mentünk de megláttam az öcsémet.
- Szia Hazz. - mosolyogtam felé, majd mikor odaért hozzám ökölpacsiztunk, köszönt majd odament Mikeyhoz. Biztos valamit megbeszéltek a koncerttel kapcsolatban. Luke-kal és Calum-mal bementünk az öltözőbe ahol leültünk a kanapéra. Én kezembe vettem egy listát, ami az asztalon volt. Azok a dalok voltak ráírva, amiket el fogunk játszani.





Jobban megnéztem.. és kitűnt 2 dolog. Az öcsém neve van a Rejects-nél. Felnéztem, majd Luke-ra pillantottam.
- Mit keres az öcsém neve a Rejects-nél? - néztem rá értetlenül.
- Jaa, hát Zoe rábeszélte, hogy gitározzon Mikeyval egy kicsit. Ő nem tudja, hogy mit fog játszani, csak annyit, hogy majd ő is fent lesz a színpadon.
- Jaaa, tehát azért ment oda Mikey-hoz. Értem. És miért van a te neved a Wherever You Are mellett?
- Azt meg én játszom el egyedül. Addig pihenhettek. - nevette Luke. - Zoe mondta, hogy a fanok többsége elájulna, ha ezt a dalt hallanák tőlem.
- Ahaa. Oké. - majd tovább nézegettem a papírt. Ekkor sikításokat hallottam meg. Vagy pár rajongó bejött a folyosóra, és letámadták Mikey-t, vagy ez az arénából jön. A visszaszámláló hangja is hallgató volt. Mikey arca jelent meg az ajtóban.
- Srácok, lassan kezdünk. Gyertek.
- Szaladook. - kiáltotta Luke majd felpattant és Mikeyhoz ment. Én letettem a papírt az asztalra, és Calummal együtt kimentem a fiúkhoz. Zoe a kezünkbe nyomta a fülesünket, amit mindig koncert közben viselünk és a színpad mellé mentünk, ahol megkaptuk még a hangszereinket. Luke-ék a gitárokat, én meg a dobverőket. Luke ugrált, meg énekelgetett. Mindig ő izgul legjobban előadás előtt. A közönségünk egyre hangosabban kiáltozta a '5SOS' szót mire mindannyian egymára néztünk, és elmosolyodtunk. Vártunk pár percet, mire az egyik biztonsági őr intett, hogy mehetek a színpadra, mivel én kezdem az End Up Here-t.





----------

Sziasztook! Nagyon, de tényleg nagyon sajnálom, hogy csak most tudok kirakni részt. Magyarázatként annyit tudok mondani, hogy a mostani héten és az előző héten szóbeliztem, azelőtt meg készültem rá és most szerdán volt az utolsó szóbelim. 2-szer voltam, de elég ijesztőek voltak. Aztán meg vissza kellett hoznom a lemaradásomat. Sajnálom tényleg, hogy majdnem egy hónapos kihagyás volt.. De most itt van a rész, és nemsokára jön a következő is. Remélem tetszett és várjátok a következőt is.
És végül, de nem utolsó sorban köszönöm ezt a lassan 2000 megtekintést, ami jött a blogra. Elképesztőek vagytok. És annak a 4 feliratkozónak is nagyon szépen köszönöm, hogy feliratkozott a blogra. És aki még nem tette volna meg, nyugodtam feliratkozhat, hogy értesüljön, ha esetleg új rész kerül ki. És persze nagyon nagy támogatás lenne ez számomra is. Legalább tudnám, hogy valaki olvassa is a blogom:DD. És természetesen az önbizalmamnak is adna egy kis löketet.
Szóval nagyon szépen köszönök mindent. Szép hétvégét mindenkinek:)

xx: Norah Walker.

----------